Miért bukunk bele az életmódváltások nagy részébe? Mert futni akarunk ahelyett, hogy megtanulnánk először járni.
Nem tudom, hogy ez a vonzás törvénye vagy szakmai ártalom, de az élet úgy hozta, hogy az általam ismert étrendek meglepően nagy részét magam is végigpróbáltam. Egészségügyi okokból.
Amit megtanultam belőle, hogy nem működik az, ha máról holnapra fogod, kidobod a régi életed, és az új rendszert a helyére téve elindítod az újat. Persze, vannak kivételek, legalábbis kívülről úgy tűnhet, de mi van akkor, ha azt mondom: ők is csak látszólag tudtak ilyen gyorsan váltani, és ezt a váltást hosszú belső vagy alig látható folyamat előzte meg.
Szóval, lépésről lépésre. Legyen ez az életmódváltós mottód.
Se a mikrobiomod, se az idegrendszered nem érti az éles váltásokat, és ők a tartópillérei az életmódbeli rossz szokásoknak.
Próbáljunk képet alkotni belőle. Jöjjenek a baktériumok és a gombák.
Bizonyos ételekkel és italokkal bizonyos gombák és baktériumok veszik át a hatalmat a beleidben. A sok zöldség és gyümölcs, a változatosság, a természetes alapanyagok a számunkra jótékony populációkat segítik és etetik. Az ultrafeldolgozott, ipari, laborban tökéletesített ételek a káros fajokat táplálják, és egyhangúvá is teszik a közösséget.
És ezek a közösségek bizony képesek hatásokat generálni az idegrendszeredre, ezzel a hangulatodra, az általános közérzetedre, a bőröd állapotára, a hajadra, az illatodra. Szóval, nagyjából mindenre.
Most gondolj bele, fogod magad, és egyik napról a másikra elveszed ettől a népes társaságtól az ételt, és egy olyan bandát kezdesz el etetni, aki lehet, hogy még ott sincs. Persze, hogy nem az egészséges ételeket fogod kívánni rögtön másnap, hiába döntötted el, hanem azt, amivel eddig is fenntartottad azt a közeget a beleidben.
Ez ilyen. Szépen át kell nevelni a kis mikrobiomcsaládodat.
Aztán nézzük az idegrendszert.
Gondolj bele, van egy vagy több bizonyos szokás, amit napról napra folyamatosan erősítesz. Mindennap megteszed. Kb. úgy lehet elképzelni, hogy ez fenntart egy fizikailag is létező pályát, ami napról napra megerősödik.
Jövünk az új szokással, az új, ultravékony idegpályánkkal, és azt várjuk tőle, hogy azonnal vegye át az irányítást a 30 éve bejáratott rendszer felett. Te is érzed már, hogy ez mennyire meredek, ugye?
Még egyszer. Képzeld el, hogy minden szokás egy ösvény az erdőben. Minél többször jársz rajta, annál szélesebb lesz. A régi szokásaid már autópályák. Az újak még csak egy keskeny kis csapás. És te azt várod tőle, hogy holnaptól azon közlekedjen minden forgalom.
Szóval. Lépésről lépésre.
Ebből meg fog jönni az az erő, amivel hamarosan majd a drasztikus változtatásokra is képes leszel.
Tehát az első és legfontosabb dolgod felmérni, hol tartasz most. A második, felmérni, hogy milyen változtatásra lenne szükség. A harmadik, kiválasztani az első három szokást vagy eszközt, amiről úgy érzed, jó szívvel be tudod építeni.
Ha ez megvan, a következő lépés már nagyobb lehet.
Meg kell tanulnunk hosszú távon gondolkodni. Meg fogod látni, ha majd fél évre, 1 évre, 5 évre visszatekintesz, milyen nagy az a táv, amit megtettél. Meg fogsz lepődni. Főleg, amikor rájössz, hogy meg is tudtad magadat tartani az úton.
Nem attól leszel sikeres, hogy egyetlen nap alatt mindent tökéletesen csinálsz. Attól, hogy holnap is teszel egy apró lépést. Aztán holnapután is.
Csak hajrá!
Várlak együtt gondolkodni és változtatni.
Barátsággal,
Angéla